A huszonhét éve rendszeresen megszervezett ÖKO-CAMP elnevezésű környezet- és természetismerettel foglalkozó tábor több szempontból is híressé vált a közel harminc év alatt. A tábor szervezői, az Arcus Környezetvédő Egyesület mindig is igényes volt vendégelőadói tekintetében, és törekedett arra, hogy lehetőségeikhez mérten táboruk évről évre megtartsa nemzetközi jellegét, mely által a résztvevők nem csak a szakmai jellegű dolgokat sajátíthatják el, hanem más kultúrákkal is megismerkedhetnek. Jó kapcsolatot ápolnak több magyarországi szervezettel, mint például a Somosi Környezetnevelési Központtal. Több évre visszamenőleg rendszeresen fogadnak vendég táborozókat a Nógrád megyei Somoskőújfaluról, ezen kívül pedig visszatérő budapesti táborozóik is vannak. Arra azonban még a huszonhét év alatt sem volt példa, hogy egészen Észtországból érkezzenek vendégek a táborukba.
Az idei év ebből a szempontból rendhagyó volt, ugyanis még év elején felvette a kapcsolatot az egyesülettel az Estonian Survival Society képviseletében Kaidi-Mari Liping, aki azzal az ötlettel kereste fel az Arcus Környezetvédő Egyesületet, hogy szeretnének ellátogatni Szerbiába, azon belül pedig Topolyára, hogy megismerkedjenek az egyesület tagjaival és tevékenységükkel. Az Arcus tagjai örömmel fogadták ezt az ötletet, és meghívták őket táborukba.
Aigar és Kaidi-Mari Liping előadása (Photo: Szekula Veronika)
Az Estonian Survival Society két tagja, Aigar és Kaidi-Mari Liping, valamint két gyermekük, a tíz éves Ville, és a hét éves Kirke 2017. július 27-én érkeztek Topolyára.
Aigar Liping két évig a szovjet, majd további tíz évig az észt hadsereg kötelékében szolgált. Nyugállományba vonulását követően kezdett azzal foglalkozni, hogy túlélési technikákat oktasson és mutasson be civileknek, akik érdeklődnek a téma iránt. Felesége Kaidi-Mari Liping, aki végzettségét tekintve közgazdász, az egyesület megalakulása óta pályázatok írásával, valamint az egyesület körüli munkákkal foglalkozik. Ezen kívül természetesen a terepi foglalkozásoknak is aktív résztvevője. Gyermekeik pedig már egészen kis koruk óta részt vesznek a terepi munkákban.
Mivel az Arcus Környezetvédő Egyesület tagjai közül többen is jól értik és beszélik az angol nyelvet, Suturović Edita és Roman Andrej nagyban hozzájárultak a sikeres kommunikációhoz a tábor ideje alatt.
Mivel foglalkozik tulajdonképpen az Estonian Survival Society, és hány tagot számlál jelenleg?
Az éjjellátó kameracsapda bemutatása (Photo: Szekula Veronika)
Az Estonian Survival Society (Észt Túlélő Egyesület) 2001-ben alakult. Jelenleg tizennégy aktív tagja van, ezen kívül pedig pártolói tagok is részt vesznek az egyesület munkájában. Az általunk szervezett programokat két kategóriába osztottuk. Az első kategóriába a gyerekek, fiatalok számára ingyenesen megszervezett programok sorolhatóak. Esetenként iskolákkal közreműködve szervezzük meg ezeket. A másik kategóriába a felnőttek számára szervezett programok, melyeknek részvételi díja van. Ezt a bevételt az egyesület felszerelések, eszközök vásárlására fordítja. Mindkét kategóriában főként a természetben való túléléshez szükséges technikákat mutatjuk be, ezeket tanítjuk meg a programok résztvevőinek. Többek között a tűzgyújtási technikákat, élelemszerzést és annak elkészítését, olyasmit, amire az embernek alapvetően szüksége van a túléléshez, ha valami folytán például egy erdőben marad, és nem tud kapcsolatot teremteni, segítséget hívni – árulta el Aigar Liping.
Miként került kapcsolatba egy észtországi civil szervezet az Arcus Környezetvédő Egyesülettel?
Ville Liping drón vezérlése közben (Photo: Szekula Veronika)
Volt egy olyan tervünk, ami jelenleg folyamatban is van, hogy tizenegy hónap alatt huszonegy országba látogatunk el. Az útvonalunkat képező országok civil szervezetei közül kerestünk ki többet is egy adatbázisból. Több szervezetnél is jelentkeztünk, közöttük az Arcus Környezetvédő Egyesületnél is. Szerencsére válaszoltak az e-mailünkre, és a levelezések során egyre inkább megtetszett nekünk az egyesület tevékenységi köre. Komoly egyesületnek ítéltük meg az Arcust, és beiktattuk az útitervünkbe. Az Estonian Survival Society és az Arcus Környezetvédő Egyesület munkássága, bár nem egyezik meg teljes mértékben, de vannak közös vonásai, és egymás munkásságának megismerése a tapasztalatszerzés szempontjából sem elhanyagolható – válaszolta Kaidi-Mari Liping.
Viszonylag rövid ideje tartózkodnak Topolyán, és a táborban. Ettől függetlenül viszont már minden bizonnyal kialakult önökben egyfajta kép a városról, a környékről, és a táborról is. Hogyan tetszik önöknek mindez?
A Liping család is jól érezte magát a táborban (Photo: Szekula Veronika)
Szerbiában Topolya, és az ÖKO-CAMP az első állomásunk. Az országról érdemben talán két hét múlva tudnánk nyilatkozni. És, mivel hosszú évekig katona voltam, a jellememhez tartozik már a nyílt és egyenes beszéd, tehát kertelés és szépítés nélkül mondom el a véleményem. Körülnéztem a tábort, láttam, hogy mennyire sokrétű programokat nyújtanak, és mennyi vendég előadót fogadnak, akik nem csak a természet- és környezetismerettel foglalkoznak. Feltétlenül pozitív dolog az, hogy viszonylag kevés pénzből is ilyen gazdag programmal szolgál ez a tábor a gyerekeknek. Az előző állomásunk Bosznia és Hercegovina volt, onnan érkeztünk Szerbiába. Az itteni tábor sokkal jobban tetszik. Azonban rövid idő alatt elég sok szemetet láttunk utak mentén, bokrok és fák alatt, elrejtve, szinte álcázva. Talán ez az egyetlen olyan dolog, ami elrontja az összképet. Erre jobban oda kellene figyelniük az embereknek, hiszen nem csak esztétikailag jelent problémát. Ami viszont jó dolog, hogy sok játszóteret láttunk, sok olyan hely van, ahová a szülők kivihetik a gyerekeiket. A városban is sok kisgyermekes szülővel találkoztunk. Boszniáról ugyanez nem mondható el – mondta végezetül Aigar Liping.
Reméljük, hogy ez a nem mindennapi nemzetközi kapcsolat továbbra is fennmarad, és lesz még alkalmunk köreinkben üdvözölni a Liping családot!
Sihelnik Ágnes