Topolya község túlnyomó részét agrárterületek teszik ki, így sajnos kevés természetközeli élőhely található a község területén. Ennek ellenére a Krivaja patak völgyhálózata meglehetősen gazdag élővilágnak ad otthont. Természetes növénytársulása a maradványként fennmaradt löszpusztarét, vagy ismertebb nevén ősgyep. A városunktól északra elterülő Topolyai-tó vidékünk egyik leggazdagabb élőhelye. Mesterségesen létrehozott víztest, ám vizes élőhelyként igen nagy jelentőséggel bíró terület.
Barkóscinege (Photo: Sihelnik József)
Topolya község területén jelenleg 192 madárfaj előfordulása bizonyított. Jelentős részük a Topolyai-tó és annak környékén található mozaikos élőhelyeken figyelhető meg. Tavunk felső szakaszán, a Zobnatica mögötti nagy nádasok egyike vörös gém (Ardea purpurea) telepet rejt magában, míg a közeli sziget apró növésű fáin bakcsók (Nycticorax nycticorax) fészkelnek. Egyik legjelentősebb fészkelő fajunk a cigányréce (Aythya nyroca), mely világviszonylatban veszélyeztetett fajnak számít. Elsősorban a tó felső, mocsarasodó területét kedveli, itt költ néhány páros helyi állománya. Hasonló helyeken figyelhetjük meg a fürge mozgású kis vöcsköt (Tachybaptus ruficollis), amely szintén értékes fészkelő fajunk. A nagyobb kiterjedésű nádasokban költ a rejtett életmódú guvat (Rallus aquaticus), valamint rokona a kis vízicsibe (Porzana parva) és a ritkább pettyes vízicsibe (Porzana porzana). Ugyancsak a nagy kiterjedésű, öreg nádasok egyre nagyobb számban fészkelő éke a barkóscinege (Panurus biarmicus). A kisebb-nagyobb szigetek nádasaiban rejtőző fákra építi fészkét a barna rétihéja (Circus aeruginosus), vidékünk egyik nagyméretű ragadozó madara. Természetesen a kis termetű nádi énekesmadarak is szép számban jelen vannak. Közülük rendszeres költő faj a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), valamint a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides).
A löszpartok ritka fészkelője a jégmadár (Alcedo atthis), mely vidékünk egyik legszebb madara. A tó környéki löszfalakba vájja költőüregét a színpompás gyurgyalag (Merops apiaster). Röptében igen könnyű megfigyelni, kiváltképp a löszfalak környékén. Egy másik értékes és ritka fészkelőnk az éjszakai életmódot folytató füleskuvik (Otus scops). Esti séták alkalmával jellegzetes füttyentésszerű hangjáról könnyen felismerhető.
Füleskuvik (Photo: Sihelnik József)
Kisszámú őszi és tavaszi átvonulóként jelen van a Vajdaságban csak néhány helyen költő fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon). Ez a kis termetű nádi énekesmadár az öreg nádasokat, gyékényeseket kedveli, ezért nem könnyű megfigyelni. Jelentős számban használják pihenőhelyül a tó nyílt vízfelületeit a különböző récefajok. Megfigyelhető a kanalas réce (Anas clypeata), kendermagos réce (Anas strepera), fütyülő réce (Anas penelope) vagy éppen a böjti réce (Anas querquedula). A nyár végi, őszi időszakban még halászsast (Pandion haliaetus) is megfigyelhetünk a terület felett átrepülni, vagy éppen halászni. Számos partimadár faj figyelhető meg a vonulási időben, többek között sárszalonka (Gallinago gallinago), réti cankó (Tringa glareola), erdei cankó (Tringa ochropus), pajzsos cankó (Philomachus pugnax), nagy póling (Numenius arquata) vagy a ritkábbak közül füstös cankó (Tringa erythropus) és szürke cankó (Tringa nebularia). A sirályfélék közül jelentős a kis sirály (Larus minutus), vagy a gyakrabban megfigyelhető küszvágó csér (Sterna hirundo), fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) és kormos szerkő (Chlidonias niger).
Fattyúszerkő (Photo: Sihelnik József)
Kóborlóként ritkán előfordul a hatalmas termetű rétisas (Haliaeetus albicilla), mely alapvetően halakkal táplálkozik. Ősszel érkezik a vándorsólyom (Falco peregrinus) vidékünkre, és egy-két példány rendszeresen nálunk tölti a telet. Apróbb termetű rokona a kis sólyom (Falco columbarius), rendszeres téli vendég vidékünkön. A tó vizének teljes befagyásáig megfigyelhetünk néhány északról érkező téli vendéget is. Ilyen a kontyos réce (Aythya fuligula), kerceréce (Bucephala clangula), vagy ritkább rokonuk a nagy bukó (Mergus merganser). Rajtuk kívül a sarki búvár (Gavia arctica) egy-egy példánya is feltűnik. Ritkán kerül szem elé az iszapos partokon keresgélő havasi pityer (Anthus spinoletta), mely egyik különleges téli vendége vidékünknek. Nálánál jóval gyakrabban megfigyelhető az ősztől, kora tavaszig nálunk tartózkodó süvöltő (Pyrrhula pyrrhula). Főleg az olyan partszakaszokat és fás területeket járja, ahol különböző kőris fajokat talál. Jellegzetes hívóhangjáról könnyen felismerhető.
Topolya egyik téli madártani látványossága a város központjában található erdei fülesbagoly (Asio otus) telelőhely. Itt már közel harminc éve, minden télen jelentős számban gyűlnek össze e bagolyfaj egyedei. Vannak olyan telek, amikor 150 példány fölé emelkedik számuk, ezzel látványos és könnyen megfigyelhető színfoltjai városunknak.
Sihelnik József
‹‹‹ vissza