Arcus Környezetvédő Egyesület

A Topolyai-tó partszakaszán található nádasok számos élőlénynek adnak otthont, közöttük pókoknak is. Olyan fajok élnek itt, melyekre sok esetben csak gyakorlott pókkutató képes rátalálni, hiszen többségük kiválóan tud rejtőzködni a nád levelei között, így hosszas időtöltést igényel megfigyelésük. Nádszegélyekben a parti zóna talaján gyakran kistermetű kalózpókok mozognak. Közülük leggyakrabban a rabló kalózpók (Pirata piraticus) fordul elő, ám a nádas alsó részében, a talaj vagy a víz közelében él a parti vidrapók (Dolomedes plantarius), mely a legnagyobb vízhez kötődő pókfajunk. Képes kisebb halakat, békákat is zsákmányul ejteni. Megjelenése és mérete ijesztő, de emberre nézve teljesen ártalmatlan. A nád levelein, illetve a part mentén húzódó bokrosokon és fűzfák ágain gyakran előfordulnak nyúlánk testű pókok. Lábaik hosszúak, csáprágóik jellegzetesen nagyok, ezért ezek kinézetéről kapták nevüket az állaspókok (Tetragnathidae). Közülük néhány természetvédelmi szempontból is értékes, mint amilyen a farkos állaspók (Tetragnatha reimoseri), a rejtett állaspók (Tetragnatha shoshone), valamint a sovány állaspók (Tetragnatha striata). E fajok vízszintes kerekhálót szőnek a nádasban, és a szúnyogpopuláció jelentős fogyasztói. A nád bugájában gyakran megpihen a nádi keresztespók (Larinioides suspicax), mely nagyméretű, helyenként akár 60 cm átmérőjű, függőleges kerekhálót sző. A mediterrán nádiugrópók (Mendoza canestrinii) nőstényére jellemző az arany, fehér és piros színkombináció, ezért oly ügyesen rejtőzik, hogy szinte csak a fekete, ám aranyszínben tükröző hímet tudjuk észrevenni. Nem sző hálót, zsákmányát ugrással kapja el. Elsősorban mediterrán elterjedésű faj volt, de mivel erős terjedési tendenciát mutat, így mára már areájának határai sokat változtak.

Vukajlović Pecze Natália

VII. A nádasokhoz kötődő madarak ›››

‹‹‹ vissza