Arcus Környezetvédő Egyesület

Azokon a sík területeken, ahol az adottságok (talajtulajdonságok, vízellátottság, éghajlat) kedveztek a növénytermesztésnek, az ember kivágta az erdőket, feltörte az ősgyepeket, és szántóföldi kultúrákat telepített. A Kárpát-medence termékeny mezőségi (csernozjom) talajú alföldi területein évezredek óta jelen van a földművelés. Topolya község túlnyomó részét is agrárterületek teszik ki, így csak kevés természetközeli élőhely található vidékünkön. A szántóföldek és gyepes területek találkozásánál, a meglehetősen intenzív bolygatásnak kitett peremterületek azonban számos növényfaj élőhelyét jelentik. Ezen mezei növények egykor mindenütt elterjedtek és gyakoriak voltak. A védett vetési konkoly (Agrostemma githago) mára oly mértékben visszaszorult, hogy csak elvétve találkozhatunk vele Vajdaságban. A fészkesek családjába tartozó kék búzavirág (Centaurea cyanus) állománya ugyancsak csökken, de még viszonylag gyakorinak mondható parlagokon, valamint a búza- és rozsvetések szélén. Mezőgazdasági terülteken, utak mentén, mezsgyéken, és zavarásnak kitett gyepeken május-júniusban virágzik a nyári hérics (Adonis aestivalis). Gyakori és közismert növény a hatalmas termetű közönséges bojtorján (Arctium lappa). A kevésbé bolygatott útszéleken fordul elő a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum). A szántókon használt gyomirtók miatt a mezei szarkaláb (Consolida regalis) állománya jelentősen csökkent, ám szinte még mindenütt találkozhatunk a piros virágú pipaccsal (Papaver rhoeas). Sajnos az intenzív mezőgazdaság térhódítása, valamint a gyomirtók egyre nagyobb mértékű alkalmazása nagy nyomást gyakorol e fajokra, viszont a szántóföldek peremén található, vagy oda ültetett vadvirágos sávok elősegítik a természetes élővilág közreműködését a növénytermesztésben.

Sihelnik József

XII. Lejtős löszpusztagyepek növényei ›››

‹‹‹ vissza