Arcus Környezetvédő Egyesület

A világon élő méh- és darázsfajok mintegy 90%-a nem családokban, hanem magányosan él, nem alkotnak népes, együttműködő kolóniákat. Az Európában élő, mintegy kétezer beporzó rovarfaj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő, és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. Amíg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra, ám zömmel az ember által biztosított kaptárakra van szüksége, addig a magányosan élő fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő, már kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

A beporzó rovarok szaporodását segíthetjük kisebb-nagyobb méhecskehotelek kihelyezésével. Ezen eszköz egyik nagyméretű változata saját lábakon álló, többszintes, a rovarok számára két oldalról hozzáférhető, több ezer, különböző méretű bölcsőfuratot tartalmazó, úgynevezett szekrényes méhecskehotel, melyet összetettségéből kifolyólag akár rovarhotelnek is nevezhetnénk. Általában többféle anyag felhasználásával kerülnek kitöltésre a rekeszei, így nem csak a magányosan élő méhfajok számára jelentős, hanem akár búvó- és telelőhelyül egyaránt szolgálhat számos rovar számára, ám különböző pókfajok is használhatják. Ehhez képest a kisebb méretű, csak bölcsőfuratokat tartalmazó formáját alapvetően méhek foglalják el.

A klasszikus értelemben vett méhecskehotel a magányosan élő méhek és darazsak jórészt mesterségesen készített bölcsőiből áll, melyben szaporodni tudnak, közvetetten segítve így a beporzást. Elkészítése nem bonyolult, mert lényegében méhecskehotel minden 2-10 mm átmérőjű, legalább néhány centiméter hosszúságú, cső alakú anyag, tárgy, illetve bármi, amibe ilyen méretű lyukak fúrhatók. A szekrényes méhecskehotel alapvetően többféle anyag együttes felhasználásával készül, így eltérő méretű nád-, olasznád- és bambusznádszál darabok, kisebb farönkökbe vagy gerendadarabokba készített, különböző méretű és mélységű, 4, 6, 8 és 10 mm átmérőjű furatok, lyukacsos téglák, kisebb-nagyobb kéregdarabok, valamint a köztük lévő részek kitöltésére némi szalma is felhasználható. Ezzel egy kiváló szaporodó és búvóhelyet kínálhatunk fel a rovarok számára, mely biztos nem marad kihasználatlan. Zömmel a magányosan élő méhfajok foglalják el, melyről a birtokba vett furatok, vagy alkalmas méretű nádszálak bejárati részének lezárására használt sárdugók árulkodnak. Egyes fajok maguk készítik el bölcsőjárataikat a kihelyezett gerendadarabokba, majd ugyanúgy lezárják.

E rovarvédelmi eszközt érdemes február második felében, március elején kihelyezni, ugyanis a magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. Kifejezetten szelídek, így a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük. A kihelyezésnél mindenképp ügyelnünk kell arra, hogy az időjárástól viszonylag védett, esetleg napos és meleg helyre kerüljön, vagy a saját lábakon álló, nagyméretű változatnak megfelelő tetőt készítsünk, mert a bölcsőjáratok lezárására használt sárdugókat nem érheti csapadék. Ezekben fejlődnek a lárvák, majd a következő év tavaszán kirágják magukat a már kifejlett egyedek, és megkezdik néhány hétig tartó életüket, miközben petéket raknak erre alkalmas járatokba. Természetesen az előző évi bölcsőjáratokat újra felhasználják némi takarítás és tisztítás után. Éppen ezért a megfelelő módon kihelyezett méhecskehoteleket éveken keresztül használhatják a méhek, miközben nekünk semmi tennivalónk nincs a továbbiakban. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak, főleg azért, mert a magányosan élő méhfajok ekkor aktívak tömegével, ám a kombinált eszközökben egész évben van mozgás, attól függetlenül, hogy ennek nem látjuk jelét.