Arcus Környezetvédő Egyesület

A vidékünkön előforduló madárfajok jelentős része kötődik fás és bokros élőhelyekhez. Topolya belterülete mellett, tavunk part menti részein találhatóak nagyobb számban fás területek, melyek számos faj élőhelyéül szolgálnak. Kiváltképp azon facsoportok bírnak nagy jelentőséggel, ahol öreg, odvas fák találhatóak. Ezek az odvak kiváló fészkelőhelyet jelentenek az odúlakó madarak számára, mint amilyen a széncinege (Parus major), a mezei veréb (Passer montanus), és a seregély (Sturnus vulgaris). A kisebb tisztások és peremrészek közvetlen közelében elhelyezkedő idősebb fák kikorhadt odvaiban, leváló kérge mögött ritka fészkelő a szürke légykapó (Muscicapa striata). Itt élnek a különböző harkályfajok is, melyek közül a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) rendszeres fészkelőnk. A bokorlakó énekesmadarak számára kiváló élőhelyet jelentenek a különböző bokorcsoportok, ahol gyakori fészkelő a barátposzáta (Sylvia atricapilla), illetve a sűrű cserjések alatt, a talajon fészkelő fülemüle (Luscinia megarhynchos). A fekete rigó (Turdus merula) szintén a sűrű bokrok ágai között építi fészkét, de előszeretettel használja a borostyános fákat is. Rokonával ellentétben a kidőlt fák gyökerei között rak fészket a kellemes énekű vörösbegy (Erithacus rubecula). Az erdei fülesbagoly (Asio otus) elsősorban a dolmányos varjú (Corvus cornix) és a szarka (Pica pica) elhagyott fészkeiben költ. A füleskuvik (Otus scops) igen ritka, de rendszeres költő faj az idősebb fákkal tarkított részeken. Ugyancsak rendszeres fészkelője e területeknek az egyre inkább városiasodó örvös galamb (Columba palumbus). A lombkoronaszinten több pintyféle költ, melyek közül legjelentősebb az erdei pinty (Fringilla coelebs), a zöldike (Carduelis chloris) és a tengelic (Carduelis carduelis), de a náluk jóval ritkább meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) is előfordul.

Sihelnik József

XIV. A Topolya Völgyei Természeti Park területén zajló tudományos célú kutatások ›››

‹‹‹ vissza