Kétéltűek és hüllők a természeti parkban

Zöld gyík (Photo: Sihelnik József)

A kétéltűek legtöbb faja kifejlett állapotban szárazföldi életmódot folytat, de szaporodni visszatér a vízbe, és egyedfejlődésük első szakasza is ebben a közegben zajlik le. E tipikus életmenettől persze mindkét irányban vannak eltérések, így akadnak olyan fajok, melyek szinte függetlenítették magukat a víztől, és vannak olyanok, amelyek egész életükben nem lépnek szárazföldre. Több kétéltű faj is előfordul vidékünkön, mint az értékes tarajos gőte (Triturus cristatus), vagy legismertebb képviselőik, a vízibékék (Rana esculenta complex) három faja. A tó felső szakaszának nádasaiban fellelhető az igen jelentős vöröshasú unka (Bombina bombina), illetve a partot övező fás, bokros részeken megtalálható az erdei béka (Rana dalmatina) is. A zöld varangy (Bufo viridis) csak peterakási időszakban keresi fel a tó sekély vizű részeit. Gyakran látható nádszálakon és part menti növényzeten a zöld levelibéka (Hyla arborea). A hüllők néhány jellegzetes képviselője ugyancsak előfordul a Topolya Völgyei Természeti Park területén. E fajok többsége nappali életmódot folytat, idejük jelentős részét a hőszabályozás teszi ki, és csak ezt követően kerül sor a táplálékszerzésre. A hüllőfajok döntő többsége ragadozó. Közismert a mocsári teknős (Emys orbicularis), melynek jelentős állománya él a Topolyai-tóban. A szinte egész életét vízben töltő, nádasokban gyakori vízisikló (Natrix natrix) is előfordul a területen. Elsősorban a gyepes területeket kedveli a gyors mozgású, gyakori fürge gyík (Lacerta agilis). Értékes faj az ugyancsak gyepekhez kötődő, ám jóval ritkább homoki gyík (Podarcis tauricus), valamint a vidékünkön nem túl gyakori zöld gyík (Lacerta viridis).