Arcus Környezetvédő Egyesület

Topolya a Bácskai-löszhátság déli pereménél helyezkedik el, mely tipikus löszvidék. Mivel löszön képződik a legjobb termőtalaj, ezért a dús vegetációjú gyepterületeket mára a jó termékenységük miatt kultúrtájjá formálták, s a korábbiakban mindenütt gyakori löszgyepek kizárólag a Krivaja patak völgyhálózatában maradhattak fenn. Napjainkra már csak mozaikokban láthatjuk a múltat idéző természetes növényzetet, a löszpusztagyepek maradványait. A völgyek lejtős peremén azonban máig fennmaradt az ősi vegetáció, melyek területe sajnos nem nagy, de sok értékes növény utolsó élőhelyét jelenti. A hóolvadást követően, kora tavasszal jelennek meg a gyep első gyöngyszemei, a tarka sáfrányok (Crocus reticulatus). Először csak a korábban felmelegedő nyugati lejtőkön, majd szép fokozatosan a többin is előbújnak. Később a társulásalkotó fajok is tömegével kezdenek zöldellni, mint a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) és a különböző zsályák (Salvia sp.), valamint a helyenként nagyobb foltokban jelen levő taréjos tarackbúza (Agropyron pectiniforme). Értékes faj a pusztai meténg (Vinca herbacea), amelynek csak kisszámú, elterülő szárú állománya díszlik a vidéken. A gyepterületeinken élő csüdfüvek közül jelentős a ritka érdes csüdfű (Astragalus asper), illetve a legnagyobb értéket a hazánkban is természeti ritkaságnak számító szártalan csüdfű (Astragalus exscapus) jelenti. Hasonlóan értékes a szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), melynek egyetlen, néhány négyzetméteres homogén állománya található vidékünkön. Május közepétől már láthatjuk sárgás, szennyes benyomást keltő virágait. A gyepek jelentőségét tovább növeli a mészigényes pannon bennszülött budai imola (Centaurea sadleriana). Nyár végétől nyílik a kései pitypang (Taraxacum serotinum), mely a löszterületek indikátora is lehetne.

Sihelnik József

XIII. Fás és bokros területek madarai ›››

‹‹‹ vissza