A vadon élő énekesmadarak téli etetése az egyik olyan madárvédelmi tevékenység, mely a legrégebbi hagyományokkal rendelkezik. A folyamat viszonylag egyszerű kivitelezésű, könnyedén végezhető a kiskertekben, gyümölcsösökben, vagy akár a tömbházak erkélyein is. Ennek ellenére komoly odafigyelést igénylő tevékenység, valamint fontos néhány alapszabály betartása, hogy az etetőhelyhez érkező madaraknak semmiképp sem okozzunk kárt ténykedésünkkel.
Széncinegék (Photo: Flégó Péter)
Alapvetően köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul délebbre, számos faj itthon marad. Vannak azonban olyanok, melyek a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai, számukra sok esetben a Kárpát-medence jelenti a telelőterületet. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az állandó és a hozzánk telelni érkező madárfajok képviselői emberi segítség nélkül is képesek átvészelni a telet. Azért nem vonulnak el, illetve vándorolnak, kóborolnak hozzánk, mert itt ősszel és télen is megfelelő táplálékot találnak. Abban az esetben, ha az időjárási szélsőségek vagy a természetes táplálékbázisok kiürülése miatt ez a helyzet megváltozik, a madarak területet váltanak, gond nélkül tovább repülnek.
Ebből következően nem szükséges etetni a madarakat, viszont ha gyönyörködni szeretnénk bennük, valamint könnyíteni a táplálékhoz történő hozzájutásukat, nyugodtan etethetjük őket, hiszen szép élményekkel gazdagodhatunk, amikor a meleg szoba ablakán keresztül figyeljük a madáretetőn nyüzsgő énekesmadarakat. Ez minden korosztály számára érdekes kikapcsolódási lehetőség lehet a rohanó hétköznapok után, mely egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket.
Meggyvágó (Photo: Sihelnik József)
Aki a madarak téli etetése mellett dönt, nagyon fontos tudnia, hogy az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, tehát december elejétől, március második feléig tart. Eleségként olajos magvakat, elsősorban nyers, fekete héjú napraforgómagot, valamint kölest, vagy natúr diót és mogyorót kínáljunk. Emellett természetesen helyezhetünk ki gyümölcsöket, így almát és olyan szedhető bogyókat, mint a vadszőlő, borostyán, vagy a tűztövis. Továbbá kínálhatunk akár némi állati zsiradékot is, amilyen a tiszta, nem sózott sertésháj, melyet a széncinegék és kék cinegék fogyasztanak leggyakrabban. Igen lényeges, hogy az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, ne adjunk nekik ételmaradékot, kiváltképp kenyérmorzsát és különböző péksütemények törmelékét.
Az etető mellett itatót is fenntarthatunk, hiszen több faj számára a téli ivóhely jelenti az igazi vonzerőt. Ez azonban szintén nagy körültekintést igényel, mivel az itatóban cseppfolyós víznek kell lennie. Az itató különösen akkor jelentős, mikor hómentes, de tartós nappali fagyok jellemzik időjárásunkat. Ilyenkor igen nehezen jutnak vízhez a madarak, ezért a körültekintően fenntartott itatóhely nagyon hasznos szolgálatot tehet. A téli madáretetés egyik legfontosabb szabálya, hogy a költési időszakban, a fiókák kikelését követően semmi esetre se etessük, mert ez a mag eleséget megemészteni nem képes fiókák tömeges kínhalálát, funkcionális éhen pusztulását okozza. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a madáretetőn nyüzsgő énekesmadarak a ragadozók figyelmét biztosan felkeltik, így az etetőhelyen rendszeresen feltűnhet egy-egy karvaly, mely zsákmányszerzés céljából érkezik. Ez teljesen természetes, tehát ne bosszankodjunk jelenléte miatt. A házi macskák ezzel szemben már komoly problémát okozhatnak, ezért igyekezzünk olyan helyen elhelyezni az etetőt, amely biztonságos a madarak számára, jól belátható, és a közelben sűrű bokrok találhatóak, ahová veszély esetén behúzódhatnak.
Zöldike (Photo: Flégó Péter)
Az etetés folytonosságának biztosítása fontos, de alapvetően nem okoz kifejezetten nagy problémát az énekesmadarak számára, ha az eleség utánpótlása megszűnik. Amint érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak. Az eleséget felkínálhatjuk a legkülönfélébb etetőtípusokban, melyeknek lényege a funkcionalitás és a madarak biztonsága. Egy jól bevált, több éve rendszeresen, minden télen működtetett madáretető esetében már igen komoly mennyiségben fogyhat a napraforgómag. A téli időjárás függvényében, a madáretető helyétől és az azt látogató madarak példányszámától függően akár 100-200 kilogramm mag is elfogyhat egyetlen tél alatt. Ez a mennyiség még a lakott területek peremén, fákkal és bokrokkal tarkított kertekben is elfogyhat, egy etetési szezon alkalmával.
A madáretetőt érdemes úgy elhelyezni a kertben, hogy közben a nagyobb fákra fészkeléshez alkalmas mesterséges odúkat helyezünk ki, melyekben a madarak télen biztonságosan éjszakázhatnak, tavasszal pedig költésbe kezdhetnek. Ezzel az énekesmadarak nagymértékben járulhatnak hozzá a biológiai védekezéshez, hiszen a rovarkártevők fogyasztásával nekünk segítenek.
A kellemes élményekért, tapasztalatokért, illetve énekesmadaraink segítéséért bátran vágjunk bele a téli madáretetésébe, ám ne feledjük, a vízimadarakat semmi esetben se etessük.