A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös (Photo: Sihelnik József)
A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstököst elsőként a Kínai Tudományos Akadémia Bíbor-hegyi Obszervatóriumában észlelték, még 2023. január 9-én. Néhány héttel később, február 22-én az ATLAS projekt dél-afrikai csillagvizsgálójából is felfedezték. Ezt követően 2024. szeptember 27-én került napközelségbe, nagyjából a Merkúr pályájához hasonló távolságban. Mivel sikeresen túlélte a napközelséget, így ennek köszönhetően október 11-e estétől már észlelhető volt a nyugati égbolton, bár ekkor a Nap közelsége miatt még nehezebben lehetett megfigyelni. Az első napokban csak teljesen sík és szabad láthatár mellett járhattunk sikerrel, ám vidékünkön a fátyolfelhők további akadályt jelentettek a sikeres megfigyelésben. A Vénusz ugyan támpontként szolgálhatott, az üstökös ugyanis 29 fokkal, azaz két kinyújtott kezű arasszal nyugatra volt található a fényes bolygótól, ám napról napra egyre jobban láthatóvá vált.
A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös (Photo: Sihelnik József)
A fátyolfelhők mellett október 17-től a telihold tovább nehezítette a megfigyelést, ezért október 20-a előtt még távcsővel és teleszkóppal sem jártunk sikerrel. Végül, a sokak által legoptimálisabbnak vélt október 20-a valóban kiváló megfigyelési lehetőségekkel kecsegtetett, így az addigra már szabad szemmel is viszonylag jól látható üstökös teljes pompájában tűnt fel a nyugati égbolton. Topolya belterületéről csak távcsővel figyelhettük meg az erős fényszennyezés miatt, de a város keleti, észak-keleti határából, ahol kellően sötét volt, azonnal feltűnt. Ezt követően október 21-én és 22-én ugyancsak kiváló időjárási feltételek mellett figyelhettük és fotózhattuk az év üstököseként számon tartott égi jelenséget. Az általunk készített képeken is szépen kivehető a csóva, ami nagyjából 30 millió kilométer hosszú.
Reméljük sokan szakítottak némi időt a Naprendszerünk belső régiójában most először járt üstökös megfigyelésére, hiszen vélhetően csak évmilliók múlva bukkan fel ismét.