Budai imola (Centaurea sadleriana)

Budai imola (Photo: Sihelnik József)

Budai imola (Photo: Sihelnik József)

A budai imola 80-100 cm magas, elágazó szárú, bokrosodó évelő növény. Levelei érdesek, mélyen osztottak, szőrös-molyhosak. A levélszeletek lándzsásak, épek vagy újból karéjosak. A fészkek nyúlánk kocsányokon magánosan állnak, melyek 15-25 mm vastagok. A belső fészekpikkelyek függeléke hártyás, fénylő, fehéres, általában rojtos-hasogatott. A többi fészekpikkely széle keskeny, sötétbarna, hegyesedő. A virágzatok vöröseslila csöves virágokból állnak, virágai egyesével nyílnak.

Május és október között virágzik. Inkább mészkedvelő, endemikus faj. Sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtők, erdőssztyep-rétek, löszpusztarétek, homokpuszták, homoki rétek és legelők, löszlegelők, karsztbokorerdők, cserjések, erdőszélek növénye. Előfordulás tekintetében pannon-endemikus flóraelem. Vidékünkön állománya még jelentős, ám kizárólag a Krivaja patak völgyhálózatában maradt fenn.

A nemzetségen belül gyakori a hibridizáció. E fajt legkönnyebben talán bimbós állapotban, a bimbók már messzebbről is látható csontfehér csúcsáról lehet felismerni. Szerbiában nem védett, de védendő faj.

Sihelnik József

‹‹‹ vissza