Martilapu (Photo: Sihelnik József)
A természetes tavak, morotvák és mesterségesen kialakított állóvizek partja mentén levő néhány méter széles parti mocsári zóna, különböző lágyszárú növények élőhelyéül szolgál. A nádas határán, valamint nyiladékokban nem ritka a zsombéksás (Carex elata), mely a nagyobb termetű fajok közé tartozik. A nedves talajú, mocsaras partrészeken állományalkotó a gyakori parti sás (Carex riparia). Koratavasszal, márciusban nyílik a bolygatott részeken, illetve omlásos partokon a martilapu (Tussilago farfara). Először csak sárga virágai jelennek meg, később nevel leveleket. Nádszálakra, vagy bokrok ágaira kapaszkodik fel az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), majd a nyár folyamán ott érleli élénkpiros színű, mérgező terméseit. A gyakori sövényszulák (Calystegia sepium) mindenütt előfordul a nádszegélyben, ahol nagyméretű fehér virágai igen feltűnőek. Egyes helyeken tömeges a magas növésű sédkender (Eupatorium cannabinum), valamint a nádas peremén, nedves talajon érzi jól magát a jellegzetesen mentol illatú vízi menta (Mentha aquatica). A sárga virágú kúszó boglárka (Ranunculus repens) ugyancsak megtalálható az alacsonyabban elhelyezkedő partszakaszok mentén. Ahol a partot fák szegélyezik, a félárnyékos részeken helyenként tömeges a hamvas szeder (Rubus caesius). Ízletes termése augusztus végén kezd érni, ám szárított leveleit gyakran használják teának. Ugyanitt a nagy csalán (Urtica dioica) sokszor összefüggő állományt alkot. A parttól távolabb, vagy a magasabban fekvő részeken nem ritka a hatalmas leveliről könnyen felismerhető közönséges bojtorján (Arctium lappa), illetve a tömeges, többnyire fehér virágú vadmurok (Daucus carota), de helyenként a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) is előfordul.
Sihelnik József
IV. A nád szerepe és funkciója ›››
‹‹‹ vissza
Ebszőlő csucsor (Photo: Sihelnik József)
Sövényszulák (Photo: Sihelnik József)
Sédkender (Photo: Sihelnik József)
Vadmurok (Photo: Sihelnik József)