Arcus Környezetvédő Egyesület

A vízpartok közelében az időszakos vízborítást általában jól tűrő fafajok élnek. Tavasszal a természetközeli állapotban fennmaradt tavak vízszintje némiképp emelkedik a téli és kora tavaszi csapadéknak köszönhetően, mely nem ritkán nyár elejéig is boríthatja a part menti fás területeket. A fák gyökere sok esetben kiemelkedik a vízből, egyes példányok gyökérlábakon állnak. Tavunk alacsonyabb fekvésű partszakaszain több olyan őshonos fafaj is megtalálható, melyek az év egy részében teljes vízborításnak vannak kitéve. Leggyakoribb közülük a fehér fűz (Salix alba), amelynek jellegzetes, keskeny levelei vannak, a kifejlett levél fonáka finom ezüstös szőrű. Vékonyabb vesszői hajlékonyak, laza lombkoronájú fa. Egyivarú virágai barkavirágzatot alkotnak. Az egyik növényen csak porzós, a másikon termős virágok vannak. Apró magvait vattaszerű szőrüstök borítja, így a széllel könnyen terjed. A fehér nyár (Populus alba) ugyancsak jellegzetes a part mentén, ám valamelyest ritkábban találkozhatunk vele. Általában a parttól távolabb, már a fehér füzek zónáján kívül nő. Levelei tenyeresek, a fonákon fehér molyhosak. Kérge fehéresszürke. Hatalmasra növő, terebélyes fa. Elvétve, néhány helyen fordul elő csak a keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia) Vajdaságban is őshonos alfaja, a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis). Könnyen elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, de nedves talajban érzi igazán jól magát. Jelentős még a szintén part mentén élő kecskefűz (Salix caprea), melynek barkás ágai tavasszal igen feltűnőek és jellegzetesek. Egyes helyeken a teljes partszakaszt elborító, kistermetű fa. Jól viseli a teljes vízborítást is, ezért sok esetben a nádszegély mentén található.

Sihelnik József

III. Lágyszárú növények a part mentén ›››

‹‹‹ vissza