A Topolyai-tavon 2017-ben már 4 pár bütykös hattyú fészkelt, illetve további 5-6 pár költ a Krivaja patak felső szakaszán, Györgyénig. Ez idáig a legtöbbet 2016 őszén sikerült feljegyezni, összesen 27 példányt. E madarak jelentős része a strand környékén tartózkodott, egészen a komolyabb fagyok beálltáig. A tó vize 2017. január elején kezdett befagyni, amikor beköszöntött az elmúlt évek eddigi leghidegebb téli időjárása. Ezzel egy időben a tőkés récék és a szárcsák több, nagyobb méretű, úgynevezett lihogót alakítottak ki és tartottak fenn a tavon. A bütykös hattyúk többsége természetesen társult a többi vízimadárhoz, ahol a vízfelszín alól könnyedén hozzájuthattak vízinövényekből álló természetes táplálékukhoz. A leginkább emberhez szokott példányok viszont rendszeresen a strand vastagra hízott jegén sétáltak, ahol eleinte jó szándékból sokan etették őket. Ahogy azonban a tél még keményebbre fordult, a lihogók lassan zsugorodni kezdtek, így az azokon tömörülő vízimadarak kénytelenek voltak délebbre húzódni, olyan vidékekre, ahol még találnak elegendő, szabad vízfelületet. Alapvetőn ez a természetes viselkedése a vízimadaraknak, ám az emberek által táplált hattyúk közül többen itt maradtak, mely végül két példány életébe került. Látszólag nem volt gond, ám ahogy a tél január végéhez közeledve sem engedett szorításából, már egyre kevesebben merészkedtek a tópartra, így a hattyúk még ahhoz, a számukra nem megfelelő táplálékhoz sem jutottak hozzá, amit az emberektől korábban kaptak.
Bütykös hattyú (Photo: Sihelnik József)
Az elmúlt télhez képest az idei kifejezetten enyhe, vízimadaraink jelentős része helyben maradt, sőt még északabbról érkezők is csatlakoztak hozzájuk. A táplálékszerzés nem okoz különösebb gondot egyik faj számára sem, hiszen jégnek nyoma sincs, így a tó és a Krivaja patak teljes vízfelületén kutathatnak természetes táplálékuk után. Számukra ez a legjobb, és még a legemberibb jó szándéktól vezérelve se próbáljuk elvonni őket e táplálékuktól. Leginkább a hattyúk hajlamosak a könnyen szerzett táplálékot elfogadni, ám a tőkés récék és szárcsák is kiveszik részüket.
Nyomatékosan felhívjuk mindenki figyelmét, hogy ne etessék a vízimadarakat, kiváltképp a folyamatosan a strand környékén tartózkodó hattyúkat! Találnak elegendő természetes táplálékot, amely a legjobb számukra, ellenben az emberek által kiszórt kenyérrel, ami enyhébb időben megpenészedhet, és ennek elfogyasztása végzetes lehet a madarak számára. Nem beszélve arról, hogy a hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegségeket okoz. Más, növényi eredetű táplálékot sem szükséges nekik kihelyezni, ugyanis könnyedén hozzájutnak természetes táplálékukhoz. Amennyiben viszont a tél mégis komolyabbra fordulna, számukra az a természetes, ha útnak indulnak délre.
Etetéskor arról se feledkezzünk meg, hogy az emberhez szokott szelíd hattyúk a madárinfluenza első számú hordozói, terjesztői és egyben áldozatai. Újabb nyomós indok, amiért kerülni kell etetésüket. Az elmúlt tél ideje alatt elhullott két példány tetemére sajnos már késve bukkantunk rá, így nem volt mód kivizsgáltatni elhullásuk okát. Feltehetőleg legyengültek és ez okozta pusztulásukat, ám akár fertőzöttek is lehettek, senki sem tudja, viszont jobb az óvatosság.
Amennyiben a madarak téli etetése mellett döntünk, javasoljuk az énekesmadarak etetését olajos magvakkal, elsősorban nyers, fekete héjú napraforgómaggal. Ezzel valóban segíthetjük a madarak túlélését a téli időszakban, és egyáltalán nem ártunk vele.