Orrszarvúbogár (Photo: Sihelnik József)
Az orrszarvúbogár nappal rejtekhelyén tartózkodik, csak a sötétség beálltával kapnak szárnyra. A ligetes, ritkás tölgyesek lakója, ahol sok korhadt fa is fellelhető, hiszen petéit pusztuló rönkökbe, korhadó törzsekbe rakja. A petékből kikelő, viszonylag nagy lárvák sárgásfehérek, korhadékkal táplálkoznak. Meglehetősen hosszú időt töltenek lárvaállapotban, általában 2-4 év elteltével bábozódnak be, majd kifejlett egyedekké válnak. Párkeresés idején a hímek harcolnak a nőstényekért, akárcsak a szarvasbogarak. A hímek a megtermékenyítés után hamar elpusztulnak. A hím és a nőstény orrszarvúbogarak között látványos eltérések mutatkoznak. Bár a két nem nagyjából azonos méretű (24-45 mm), a hímek előtorának jóval markánsabb a dudorodása, és ahol a hímeknek „szarvuk” van, a nőstények homlokán csak kisebb púp díszlik. A szarvnak egyébként nincs különösebb szerepe, ám mérete rendszerint egyenesen arányos viselőjének termetével, így szerepe lehet a hímek közti hierarchia békés eldöntésében. A nagy tőrösdarázs petéit az orrszarvúbogár lárváiba rakja, ezért fontos szerepet játszik a táplálkozási hálózatok szereplőjeként is.
Topolyán és környékén kis számban fordul elő, kiváltképp az öreg parkokhoz és facsoportokhoz kötődik, ahol idősebb kocsányos tölgyek is találhatóak. Szerbiában fokozottan védett.
Vukajlović Pecze Natália
‹‹‹ vissza