Teste hosszan megnyúlt, izmos, oldalról kevéssé lapított. Feje és szeme kicsi, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású. Húsos ajkain összesen 10 bajuszszál található, melyek közül hat a felső, négy kisebb pedig az alsó állkapcson helyezkedik el. Rövid hátúszójában 5-7, hasonló méretű farkalatti úszójában 5-6 elágazó sugár van. Hát- és farokúszójának széle szabályosan lekerekített. Apró pikkelyei alig észrevehetők, nem számolhatók, de az oldalvonala teljes. Háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak végig, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb csíkfajunk, 30 centinél hosszabb is lehet.
Réti csík (Photo: Sihelnik József)
A mocsarak jellegzetes hala, mely előfordul a sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint a kisebb és nagyobb folyókban is. Utóbbiaknak főként a hullámtéri gödreiben található meg, a főmederben ritkán. A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését.
Elsősorban apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de jelentős mennyiségben fogyaszt különböző növényi részeket és szerves törmeléket. Már kétévesen ivarérett. Az ikraszám a nőstények méretétől függően 10 és 150 ezer között változik. Aránylag nagy, 1,5-2 mm átmérőjű ikráit több részletben, áprilistól júniusig rakja le az állóvizek dús növényzetére.
Vidékünkön meglehetősen ritka, ám a Krivaja patak egyes részein még előfordul. Szerbiában fokozottan védett.
Sihelnik József
‹‹‹ vissza